2012. március 5., hétfő

Egy nap apával, és

... Barnus, gyere, szippantsuk ki a cicakakát az orrodból - hangzik el mostanában sokszor. Orrszívó porszívóval harcolunk az arcüreggyuszi ellen.Tőlem ezt és így hallja. Mert hát mégsem mondhatod, hogy lóg a takony az orrodból, Fiam, fújjadmá, fújjadmá...

"Kipucoljuk a cicakakát" mondom helyette, és elhessegetem a gondolatot, hogy egy kurva nagy macska beleszarik a gyerekem orrába. Képileg borzasztó, de jobban hangzik, mint a zöld manó, a flubibubi vagy a békamackó (az is szép állat lehet).

Ezeket a megnevezéseket egyébként játszótéren gyűjtöttem, kicsit olyan Kodály Zoltán-féle gyűjtésbe fogtam, hogyan hívják máshol a fikcsót, a kakit, a pisit vagy épp a kukit.

Meglepő eredményeket kaptam, hagyjuk is.

Vissza a ma reggeli sokkomhoz, tehát én cicakaka infóval hagytam a gyerekem itthon pénteken. Elég volt két nap apával, és a gyerekem ma reggel a "szippancsunk szikát" (szippantsunk fikát) kurjantással ébredt.

Az élmény részemről még mindig feldolgozás alatt áll.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése